Ifj. Wesselényi Miklós
Életrajzi adatok
Ifj. báró Wesselényi Miklós (Zsibó, 1796. december 30.–Pest, 1850. április 21.) az országgyűlési főrendiház vezére, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja, az 1838-as pesti árvíz árvízi hajósa.
Szülei id. Wesselényi Miklós és Cserey Heléna voltak. Örökölte édesapja erős testalkatát, amelyet rendszeres lovaglással, sportolással tovább erősített.
Tanulmányait otthon végezte, házitanítói Tőkés János és ifjú Pataki Mózes voltak. Közpályáját 1818-ban kezdte a vármegyegyűléseken.
1821-1822-ben Széchenyi István társaságában hosszabb utazást tett Franciaországban és Angliában. Visszatértük után az országgyűlés főrendi ellenzékének vezérei lettek.
Birtokát képező falvaiban, példát mutatva, elengedte a robotot és a dézsma nagy részét. Ebben Jósika Miklós, Újfalvi Sándor és mások is követték őt. Elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott nekik a korszerű földművelésről, állattenyésztésről.
Kolozsváron a Híd utcában nyomdája volt, itt nyomtatta ki beszédeit, tételeit, naplóját. 1835-ben Estei Ferdinánd osztrák császári herceg bezáratta a nyomdát.
Az 1834-es országgyűlésen játszott szerepe miatt a magyar és erdélyi királyi táblák perbe fogták. Az előbbi azért, mert könyvnyomdát állított és az országgyűlés tárgyalásait kinyomtatta, az utóbbi pedig egy beszédéért, amelyet a Szatmár megyei közgyűlésen az örökváltság ügyében mondott. A perben Kölcsey Ferenc volt a védője.
1838-ban a pesti árvízben életeket mentett, ezért az „árvízi hajós” nevet kapta; 1839-ben 3 év börtönre ítélték, büntetését a budai várban kezdte letölteni. Két hónap után engedélyezték, hogy súlyosbodó szembaja gyógykezelésére a sziléziai Gräfenbergbe utazzon. Innen 1843-ban tért haza, 1848-ig Zsibón élt mint Kolozs vármegye alispánja. 1848-ban vakon s betegen jelentős része volt abban, hogy a kolozsvári országgyűlés is kimondta Erdély unióját.
1848 szeptemberében családjával a morvaországi gyógyhelyre, Gräfenbergbe menekült, mert a forradalom nehézségeinek felismerése következtében elvesztette hitét az ellenállás sikerében. Ehhez a lépéséhez testi rokkantsága is hozzájárult. Felesége, Lux Anna, élete végéig ápolta. 1850-ben onnan hazatérőben halt meg.
A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én az igazgatótanács tagjává, 1831. február 15-én vidéki tiszteletbeli taggá választotta; a zilahi gimnázium fő gondviselője és több vármegye táblabírája volt. Érdemei vannak a kisdedóvoda elterjesztése, a selyemhernyótenyésztés meghonosítása, a földművelés, az állattenyésztés terén is.
A Wesselényiek jelentősége a zilahi iskola életében
Az 1646-ban alapított zilahi iskola történetébe a Wesselényiek 1741-ben jegyezték be először nevüket. Hadadi Wesselényi Ferenc báró és ennek felesége Rhédei Zsuzsánna a fent említett esztendőben elhalt ifj. Wesselényi Ferenc báró örök emlékezetére évi 30 forint alapítványt tett a zilahi iskolában tanító „classis praeceptorok”/osztály segédtanítók fizetésére, mindaddig, amíg az iskola fennáll s azt senki soha, még utódai sem vonhatják vissza, még abban az esetben sem, ha a Wesselényi bárói család netán kihalna és a birtokában levő birtokok más, oldalági családra szállnának át.
A Wesselényi család alapítványa, s ezzel való belépése az iskola történetébe, megindította az adakozások sorozatát az iskola javára. Ezek az adományok nagymértékben hozzájárultak az iskola erkölcsi és anyagi helyzetének javításához. Ettől kezdve a Wesselényiek aktív részt vállaltak a zilahi iskola életében.
Az iskola legkiemelkedőbb támogatója azonban Wesselényi Miklós báró volt, aki rendkívüli pénzadománnyal és hatékony támogatással elérte, hogy Salamon József igazgatósága alatt új telken új iskola építését kezdje el a helyi egyház.
Az épület két év alatt elkészült. A Salamon idejében elkezdett és Hiri Ferenc idejében befejezett épületet bontja le, és tervezi nagyobbá 1902-ben Kincs Gyula. Ekkor veszi fel az iskola először a nagy Wesselényi nevét.
a Wesselényi Kollégium fénykorában
Zilahi Református Wesselényi Kollégium név alatt él az iskola az 1948-as államosításig, amikor a többi oktatási intézménnyel együtt elveszíti nevét, jogi státusát és épületét is. Az 1991-ben újraindult iskola, mint a régi jogutódja, ismét felveszi a Zilahi Református Wesselényi Kollégium nevet, az elkobzott épületét azonban mind a mai napig nem szolgáltatták vissza.