Zilah

Zilah

Szilágy megye székhelye, a honfoglalás után alapított település. A helynév szerepel Anonymus Gestájában, s később a Váradi Regestrumban is. Az egykori mezővárosnak olykor előnyére szolgálta, hogy jelentős útvonal mellett feküdt, ennek köszönhette virágzását a középkorban. A közelében vezetette el az Erdély belsejét a Partiummal s tovább az alfölddel összekötő kereskedelmi út (“sóut”), de ez ugyanakkor hadi út is volt, s nem ritkán ellenséges csapatok is végigjöttek rajta, elpusztítva a környéket. (Így a tatárjáráskor is elpusztult, majd a Basta vészkorszakban, meg a kuruc korban is igen sokat szenvedett.)

A Meszes alján fekvő város lakossága mindig is foglalkozott földműveléssel és szőlőtermesztéssel, s majd pedig kézművességgel és kereskedelemmel. Az idők folyamán számos kiváltságlevelet kapott: 1376-ban Nagy Lajos királytól vásártartási jogot (ez jelentősen hozzájárult a felemelkedéséhez), majd Mátyás királytól 1473-ban mezővárosi rangot kapott. (Korábban Zilah az erdélyi püspök birtokában volt). A fejedelemség korában több fejedelem is megerősítette a város kiváltságait, s számos céh jött létre, amelyek közül nevezetesebbek a fazekasok, tímárok, szűcsök, gubások, mészárosok stb. céhei voltak. Mezővárosként nem rendelkezett városfalakkal ezért volt jobban kitéve a pusztításoknak. Maguk a céhes mesterek is a megélhetésüket biztosító ipar mellett szívesen foglalkoztak mezőgazdasággal is, leginkább szőlőtermesztéssel, s jobban szerették a saját borukat, mint amit meg lehetett vásárolni.

A gazdasági fejlődésében fontos időszak volt a XIX. század vége és a XX. század eleje. Ekkor érkezett el ide a vasút, néhány kisebb gazdasági vállalkozás is létesült, villanytelep, vágóhíd. Ebben az időben rendezték-aszfaltozták a város főterét, emelték a főbb középületeket (Vígadó, megyeháza, kórház, Kollégium új épülete, törvényszék, börtön stb.) Ez a fellendülés Szikszai Lajos alispánsága idején kezdődött, s ő bízta meg Fadrusz Jánost is, hogy méltó emlékművet készítsen báró Wesselényi Miklós tiszteletére.

A két világháború között is, s még utána is egy darabig Zilah nem csupán egy vidéki városka volt, hanem iskolaváros és közigazgatási központ, bár lakosságának száma sem volt túl jelentős. 1968-ban, amikor a megyerendszer újbóli felállításával ismét megyeszékhely lett, alig volt valamivel több mint 15 000 lakosa (míg 1910-ben 8000 körüli lakosa volt.) A szocialista iparosítás hatására egyre több ember élt Zilahon, számuk 1989-re megközelítette a 70 000-et. Ezen belül nyilvánvalóan megváltoztak az etnikai és felekezeti arányok, míg a XX. század elején a lakosság többsége magyar volt és református, addig 2011-es népszámláláson a lakosságnak több mint négyötöde román volt. (Valamivel több mint 53 000 lakosból majdnem 43 994 román, s 8 736 magyar.) A felekezeti megoszlás követi az etnikai arányokat a románok főleg ortodox, vallásúak, a második legnagyobb vallási közösség a református, de van görög katolikus, római katolikus, pünkösdista és baptista is.

A korábbi céhes-kereskedő városkából egy szocialista iparvárost sikerült faragni, amelyben több mint 20 000 lakást építettek (panelházat), s a város egykori központjában is egyre nagyobb teret kaptak a vasbeton-fém-üveg épületek. (Ez az építkezési “lázálom” nem szűnt meg teljesen, még 1989 után is épültek a belvárosban is ilyen jellegű kirívó épületek: több banképület, a pénzügyi palota stb.)

Gyakorlatilag a városközponton kívül két utcából maradt meg valamennyi a régi Zilahból, az egyik az egykori Király utca egy része (ma C. Coposu utca), a másik a volt Kraszna utca (December 22 utca).

Zilah nevezetességei közül a legismertebb a Wesselényi szobor, a főtéren, az egykori református kollégium épülete (Silvania Főgimnázium), a volt megyeháza, ma városháza. A két régebbi temploma: a templomdombon épült impozáns méretű református templom, s a sugárúton levő római katolikus templom. Még két helyi érdekesség: a Király utcán levő ház, amelyben 1714-ben megszállt egy éjszakára a városon átutazó XII. Károly svéd király. (Innen az utca régi neve, amely szemléletesen alakult az idők során: volt Tyúkól utca, majd Király utca, aztán Ferdinánd király utca, majd Horthy Miklós utca, utóbb Sztálin utca, aztán Köztársaság utca, s jelenleg Corneliu Coposu nevét viseli.) A volt Kraszna utcán van egy emléktáblákkal jelölt ház, ahol diák korában lakott albérletben Ady Endre.

 

 

                                                     László László