BEVEZETÉS
Történelmünk a közvetlen környezetünk történetével kezdődik és fokozatosan épül bele a nagy egészbe. Soha nem érthetjük meg igazán más népek történelmét és népünk, nemzetünk, egyházunk történetét sem, ha nem kutatjuk fel azt, ami őseink múltjából néz vissza ránk, ha nem tesszük fel kérdéseinket, keresve azokra a választ: kik vagyunk, honnan jövünk, hogyan lettünk azzá amivé lettünk?
A ZILAHI REFORMÁTUS WESSELÉNYI KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE
A kollégium alapításáról
A zilahi iskola idejének és módjának keletkezését pontosan nem ismerjük. Nem is ismerhetjük, mert az egyházi levéltár 1703 augusztus 27-én leégett. Az iskola történetével foglalkozók az iskola „alapítását” működésének kezdeti időpontját mindjárt a protestáns vallásra való áttérési időpontra teszik, a XVI. század első felére, úgy 1527- 1530 közötti időre. Azt tudják, hogy ebben az időben, Keresztszegi Herman István papságának idejében ez a már létező iskola egy kis latin iskola terjedelmére, rangjára emelkedett, mely a helybeli egyház pártfogása s tanácsának igazgatása alatt állott.
Akkoriban a református egyház és az iskola elválaszthatatlan ikertestvérekként tartoztak össze. Minden valószínűséggel Zilahon sem előzmény nélküli semmiből alakult ki az eleinte egyszerű, „triviális”, azaz három osztályú iskolából a „kis latin iskola terjedelmére emelkedett schola”, hanem a már előtte létező előzményekből. A „trivium”a középiskola alsó tagozatát képviselte, míg a „qadrium” tárgyai a középiskola felső tagozataként tekinthetők. Zilahon is előzménye lehetett pl. az ún. „plébániai iskola”. Tanulóinak zöme már nem klérikusnak készült, hanem különféle világi pályákra, foglalkozásokra.
A XVI-ik század elején a reformáció hatása a Szilágyságban is jelentősen érzékelhető. A protestánsok egyetlen összefüggő, egységes intézményként tekintették a három részből (alapszint, második szint, harmadik szint) álló iskolát, amelyet kollégiumnak neveztek. Jellemző, hogy még a kisebb kollégiumokban is bőséges teológiát oktattak. Az 1620- 1630-as évek körül „az iskola trivializmus bölcsőjéből kilép és gimnáziummá alakul”. Az iskola legrégibb pecsétnyomóján a következő körirat található: „SIGIL GIMNASII REFOR: ZILAHENSIS 1646”.
Írott kútforrásként maradt fenn egy 1646-ban kezdődő „Album”, amelyik túlélte az 1703-as tűzesetet. Az „Album” szerint már ebben az évben megtaláljuk az un. „diák-curzus”-t, amelyben a nyolcadik elvégzése után léptek be a tanulók, s amelynek tartama két év volt. Ennek elvégzése után, felsőbb tudományok hallgatása végett rendszerint Kolozsvárra vagy Nagyenyedre mentek. Ebben az „Albumban” találunk följegyzéseket az iskola részére tett különféle adományokról, nevezetesebb egyházi végzésekről a tanulókra vonatkozólag. Itt található a főkonzisztóriumi leirat a tanulók formaruháját illetően, a contra-scriba kötelességei és eskümintája, a rectorok névsora 1646-tól 1830-ig, a diákok névjegyzéke (nomina studiosorum) szintén 1646-tól kezdve, stb. Különösen nevezetes pedig az Albumnak az a része, amelyik az iskola törvényeit tartalmazza. … Ebben találunk utalásokat arra, hogy az iskolának alapítója és fenntartója a zilahi református egyházközség volt. … A helybeli egyház tanácsának felsőbb fóruma az egyházmegyei gyűlés volt, amit egy 1675. június 2o-án Nagyfaluban tartott végzés is tanúsít. Az Album szerint a fent említett tanács a nagyhírű debreceni, nagyenyedi és kolozsvári kollégiumokból hívta meg rektorait rendszerint 3 évre.
Sajátossága a zilahi kollégium alapításának, hogy a zilahi egyház tagjai alapították, akik komolyan vették Luther és Kálvin tanításait az iskoláról, cselekvő bizonyságot tettek mélységes vallási meggyőződésükről, magyar öntudatukról. A zilahi polgárokon kívűl I. Apafi Mihály fejedelemről kell megemlékezni, aki 1682-ben adományával támogatta az iskolát. A fenti adomány 1690-ben, Apafi halálával megszünt.
Az 1741-től 1815-ig terjedő időszak története
A már említett napló közli az 1676-ban megújúlt iskola működését szabályozó törvényeket is, 18 pontban, ahogyan az a felekezeti iskolákban ismert volt. Az iskola nagy valószínűséggel a templom tövében helyezkedett el. Apafi Mihály fejedelem adományaiból 1679-ben újabb kőépületet építettek. Az iskola a református egyházközség vezetésével és támogatásával működött. A diákok többsége szerény anyagi háttérrel rendelkező szilágysági családból érkezett. A helyi református közösség felvállalta a coquiát, vagyis egy-egy ebédet biztosítottak az arra rászoruló diákoknak. Ez a gyakorlat fennmaradt a XX.-ik századig. Az iskola életében a változást az 1741-es esztendő hozta. Jelentős támogatást ajánl fel az iskola tanárainak és diákjainak a hadadi Wesselényi Ferenc báró és ennek felesége Rhédei Zsuzsánna, az 1741-ben elhalt ifj.Wesselényi Ferenc báró örök emlékezetére. A házaspár évi 30 forint alapítványt tett az iskola javára, amelyet fenntartani kívánt örök időkre. A helybeli egyház jegyzőkönyve számol be arról a nagylelkű adományról, amellyel a Wesselényi család maradandóan belépett az iskola történetébe, megindítva az iskola javára az adakozások sorozatát.
A diákok létszámának növekedése szükségessé tette az Apafi idejében épített iskola bővítését és felújítását. Az 1762-es évben a helyi egyházi tanács kezdeményezi a felújítási munkákat és még egy emelettel való bővítését az épületnek. A felújítási munkálatok 1764-ben kezdődtek el és tíz évig tartottak. Szintén a diákok számának növekedése tette indokolttá egy állandó tanári szék felállítását is. Megemlítjük, hogy 1783-ban az alapító egyház Katona Imrét választja meg tanárnak, aki rövid tanári működését lelkészi állással cserélte fel. Jelentős dátum: 1799 decemberében hívta meg a kebli tanács Gyarmathi Sámuelt nyelvészt, orvost, az iskola volt eminens tanulóját. 1800 áprilisában érkezett Gyarmathi Sámuel, az akkor már világhírű tudós egykori diáksága színhelyére. Haladék nélkül és nagy lendülettel fogott hozzá a munkához.
Gyarmathi szorgalmazta az állandó rektori állás meghírdetését. Így 1803-ban Óvári György tölti be ezt az állást, majd 1807-ben már két újabb rektor- Osváth Ferenc és Lugosi Ferenc- nevével is találkozunk. Évről évre nőtt a subscribáló tógátus diákok száma is. Megtudjuk, hogy 1807-ben tizenegy, 1808-ban tíz, 1809-ben tizennyolc diák írta alá sajátkezűleg a törvényeket. Gyarmathi zilahi tartózkodása idején továbbra is ápolta hazai és külföldi kapcsolatait. Az a nagy tehetség, a nemzet fejlesztését célzó erős elhatározás, a munkában való lankadatlan kitartás, amelyek oly szerencsésen egyesültek Gyarmathiban, áldást hoztak a zilahi iskolára, mely igazi gymnasialis szervezetet Gyarmathitól vett.
Az iskola története 1815- től 1848-ig
A helyi református egyház tanácsa Gyarmathi Sámuel helyére 1810-ben a szilágyballai református lelkipásztor fiát, Berecki Jánost választotta meg. Bereckiben kiváló oktatói képességgel bíró tanárt nyert az iskola, aki erélyes fellépésével a megbontott rendet és fegyelmet helyreállította és fenn is tudta tartan. Öt évi tanároskodása után elfogadta a kolozsvári református kollégium teológiai tanszékére szóló meghívást. Berecki távozása után a zilahi református egyházközség 1815. szeptember 17-én tartott ülésén Salamon Józsefet hívta meg a professzori székbe, Balogh Mihály egyházközségi és iskolai főgondnok és Kerekes Péter jegyző aláírásával. Salamon József nevéhez három rendkívül jelentős esemény fűződik:
- egy új iskola építése
- az iskolának, az iskola kormányzásának az Egyházi Főtanács felügyelete alá helyezése
- A norma discendi megalkotása
Salamon József Zilah szülötte, az alsóbb osztályokat Zilahon végezte, Gyarmathi Sámuel legkiválóbb diákja volt.
Professzori beköszöntőjét 1815. november 2-án tartotta az iskola udvarán, a rozzant épület melletti kőhalmazon. Beszédében tanári hivatásának programját vázolta és azon törekvéseit, mely szerint iskolát kell építeni mihamarabb.
Új telken, új iskolát kellett építeni, de pénz nem volt hozzá. Ennek a lehetetlennek tűnő vállalkozásnak lett elkötelezett apostola Salamon József és az egyház minden tagja. Senki sem vonta ki magát az áldozathozatal alól. Mindenki a maga lehetőségei szerint buzgón vállalta a maga részét. Salamon, hogy a főconsistoriumtól 2000 forint kölcsönt nyerhessen az iskola építéséhez, 1816-ban indítványt tett az egyházi gyűlésen, hogy az iskolát adják át a főconsistorium kormányzása és felügyelete alá. Az 1816-os évet tehát nem csak az új iskolai épület alapkövének letétele teszi emlékezetessé, hanem válaszkőként is megmarad az iskola történetében.
Salamon Józsefnek az egyházkerületi kormányzattal való szerves együttműködése eredményeképpen az egyház átbocsátja az általa kormányzott iskolát a főtanács kerületi felügyelete alá, azzal a feltétellel, hogy a zilahi egyház főgondnoka az iskola algondnoka legyen egyszersmint, s a helyi tanács két képviselője részt vehessen az iskola vezetésében és irányításában munkálkodó tanácskozásokon. Ez a határozat azt is lehetővé tette, hogy azok az alapítványok, amelyek egyházon kívűlről jöttek, és amelyeket együtt kezeltek az egyház tőkéjével, az iskola előljárói kezelése alá essenek.
Nyílván, hogy Salamon kezdeményezését nem csak az anyagi gondok vagy csupán erkölcsi rugók mozgatták, melyek iskolájának a már neves erdélyi iskolákkal egyenrangú tekintélyt biztosíthattak volna, hanem az az ok is, hogy a kebli egyháztanács kormányzása az iskola előhaladásán nyűg volt- nem a jóindulat hiánya miatt, hanem sok esetben az egyháztagoknak az oktatási és nevelési ügyekben való járatlansága, kicsinyeskedése és olykor uralkodni vágyó magatartása miatt. Az iskola volt levéltárában fennmaradt jegyzőkönyvek értelmében azonban a továbbiakban is jelen van a helyi refomátus egyház képviselete és úgy működik, mintha soha nem adták volna át az iskolát a kolozsvári Főconsistórium hatáskörébe. A Főconsistórium erre nem reflektált, mi több eltűrte, hogy létrejöjjön az iskola vezetésében ez a kettős vezetés. Említésre méltó az is, hogy 2000 forintot kölcsönzött az iskolának, amit később az iskolának is adományozott.
Salamon Józsefet ebben a hatalmas munkában báró Wesselényi Miklóst mint főgondnok segítette, aki 1827. július 9-én jelenik meg először az előljárósági gyűlésen, és hangot ad örömmel ad hangot e hivatalra való kinevezéséért. Salamon József tanárságának mintegy nyitánya volt az iskolának a kolozsvári Főconsistorium felügyelete, igazgatása, pártfogása alá való kérése. A Főconsistórium és több helyről jövő anyagi támogatással új iskolát épített. Még épülete sem volt, de Salamon nem veszítette szem elől a lényeget: a tanítást. Gondoskodott arról, hogy iskolája a kor színvonalának feleljen meg. Így 1818-ban elkészült az egyes osztályok tantárgyait tartalmazó tanterv, a „Norma discendi”. Tevékenységével, szervezői munkásságával az iskola építésének is nagy lendületet adott. Salamon tantárgyi rendszere annak ismeretében méginkább értékelhető, hogy az erdélyi református kollégiumokban ebben az időben még nem volt általános tanterv, mivel Erdélyre, mint ebben az időben önálló nagyfejedelemségre sem az 1777-i, sem az 1806-i Ratio Educationis nem volt kötelező. Salamon József tanterve az erdélyi evangélikus református alapelveknek megfelelően készült.
Az építkezésben mindvégig nagy segítségére lesz a haladó gondolkodású báró Wesselényi Miklós. 1830-ra fedél alá kerül az új iskola.
Salamon József eltávozásával a egyházi gyűlés Hiri Ferencet választotta meg az iskola élére. Hiri Ferenc Jogi és hittani tanulmányait Kolozsváron végezte kitűnő eredménnyel. 1825-ben vette az egyháztanács meghívását a zilahi kollégiumhoz. 1830-ban tanítványával , Katona Istvánnal együtt utazott a göttingiai egyetemre, ahol egy évet töltött és bölcsészet, hittan és mennyiségtan tanulmányokat folytatott. Az év elteltével 1831. október végén került haza s november 9-én foglalta el állását. 1831. november 2-án tartotta székfoglaló beszédét a főgondnok Wesselényi Miklós jelenlétében. Itt előadta tanítói és nevelői elveit, melyek szerint mint egyszemélyben igazgatónak és tanszékvezetőnek működnie kell. Két évig működött egyedül, azután társaival 46 évig- bizonyos, de nem tőle függő megszakítással- végezte nagyon nehéz időkben és körülmények között munkáját.
Hiri Ferenc első feladatának tekintette a Salamon által megkezdett új iskolai épületnek a teljes befejezését. A falak tető alá kerültek, de egy lakószobán kívűl a többi vakolatlan volt. Anyagiak hiányában Hiri a városhoz és a vidékhez fordult segítségért (mint ahogy azt már elődei is annyiszor tették). Wesselényi Miklós vállalta két szoba felszerelési költségeit, ami egy hónap alatt el is készült. Wesselényi példáját többen is követték. A város lakossága valláskülönbség nélkül vállalkozott az építésben az építő anyagok teljes fuvarozására. Az épület két év alatt készen állt.
Hiri Ferenc és a vele együttműködő- bár rendre változó- tanárok tevékenysége folytán az iskola szépen gyarapodott, amit a tanulói ifjúság évenként szaporodó népessége is bizonyít.
Egy volt diákja így emlékezik róla: Hiri Ferenc tanári pályájának első napjától az utolsóig egyszerű emberként és nagyszerű, bölcs pedagógusként „ tanított és hatott”.
Az iskola helyzete a szabadságharc idején
A szabadságharc az iskola életében is nyomot hagyott. Az 1848-49-es szabságharc alatt az iskola előljárói és tanárai mindent elkövettek, hogy a tanítás a legzavarosabb időkben sem akadjon meg. A próbálkozás azonban elégtelennek bizonyult, mert a diákok nagy része sőt még a tanársegéd is honvédnek állott. A szabadságharc leverése után az osztrák abszolutizmus nyomására Hiri Ferenc és Sámi László tanároknak távozniuk kellett az iskolából. Nemcsak a tervbe vett 3.-ik és 4.-ik tanári állást nem lehetett létrehozni, de még az addig meglévő két állás anyagi fedezete is megszünt. Ebben az ellehetetlenedett helyzetben a zilahi egyház volt az, aki ismét kisegítette az iskolát.
1850 szeptemberében az iskola alig nyitotta ki kapuit, a katonai hatóságok bezáratták azt azzal az indokkal, hogy a kormány engedélye nélkül nyitották meg az iskolát. Hiri és Sámi lemondása miatt, új tanárok kinevezésére volt szükség. A zilahi egyházi előljáróság a két lemondott tanár helyébe kinevezte: Török István és Kerekes Sándor tanárokat. Somogyi Jenő így ír róluk: E két tanár kiegészítette egymást. Török a maga hajthatatlan szigorának érvényesítésében látta az iskola célját, Kerekes, a pontatlan és helytelen ifjúnak is megjavulása reményében a tanulókét. Talán nem hibázunk, ha azt mondjuk, hogy az első a szigorú atyát, a második a szintén szigorú, de gyöngéd anyát képviselte.
A sok nehézség mellett újabb nehézséggel kellett megküzdenie ennek a két tanárnak: egyfelől az iskolát az Entwurf szerint kellett átalakítani, amihez hiányzott a megkívánt pénzalap, másrészt az iskolai épület is teljesen megromlott állapotba jutott. Nagy volt a baj, de a segítség nem maradt el: Szilágy vidékének egyházai és tagjai az iskola tőkéjének növelésére jelentős összeget ajánlott.
Az iskola története 1848-tól 1919-ig
A fegyverletétel után arról lehetett olvasni, hogy az iskola termeit az átvonuló honvédsereg vagy a városban felállított polgárőrség igen megrongálta. A megye elrendelte ezeknek a lehető leggyorsabban történő kijavítását. 1850 után az Egyházi Főtanács, a Főconsistórium igyekezett az egyházak érdekeit oltalmazni. Ennek köszönhetően 1850 szeptemberében minden kollégiumban, az enyedit kivéve megkezdték a tanítást.(az enyedieknek csak az elemit engedélyezte a kormány). Az Entwurf szerint szerveződtek és úgy működtek, mint 8 osztályos gimnáziumok. Zilahon és Szászvároson algimnázium szervezését engedélyezte a kormány, 1859-re azonban teljes 8 osztállyal működtek.
A kollégium életében újabb nehézségek jelentkeztek. Időközben teljesen használhatatlanná vált az az épület, amelyet ideiglenesen használtak az új épület felépítése után is. Már az 1856. február 13-án megtartott előljárósági gyűlésen felmerült egy új 6 termes iskolaépület felépítésének kérdése, de anyagi gondok miatt a döntést elnapolták. 1857. július 3-án Wesselényi Farkas főgondnok kezdeményezésére elhatározták, hogy az épület felépítésére segítséget kérnek az egyházi főtanácstól és a megyében élő tehetősebb egyénektől és testületektől. A tanárok gyűjtésre küldettek ki a megyébe. A gyűjtés lehetővé tette az új, emeletes téglaépület felépítését a kollégium udvarán. Az alapkőletételre 1858. június 30-án került sor. 1861 novemberében átadták az épületet használatra.
Az 1861/62-es tanévben új szervezetben indult a tanítás. Három tagozata volt: elemi osztály (amely 1867-től négy osztállyal működött), a gimnázium hat osztállyal, a philosophia tagozat három osztállyal működött. 1864-től ismét beillesztették az új tanrendszerbe az érettségi vizsgát, csak ennek letétele után mehettek egyetemre az ifjak. A főgimnázium nyolc osztályból állt, melybe négy elemi osztály elvégzése után lehetett beiratkozni. Ez a szervezet végig fennállott az intézetben.
A kollégium tanítási rendszerében nagy változást hozott az 1874-es év. Ebben az évben az alsó négy osztály „államilag segélyezett községi polgári iskolává” alakult át és ennek jellege a négy alsó osztályra vonatkozólag is megmaradt 1889-ig. A kollégium életében ez egy új korszakot hozott, lévén hogy a gimnázium első négy osztályát elveszítette. Az 1869-es egyházkerületi rendelkezés hátterében elsősorban a bizonytalan anyagi helyzet állt, amely véleményük szerint indokolttá tette, hogy az iskola algimnáziummá, illetve reáliskolává alakuljon. Természetesen átmeneti állapotnak tekintette a helyzetet az egyházi főtanács és Zilah városa, valamint a kollégium előljárósága is. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium között megkötött szerződéshez fűzött remények azonban nem váltak be. A két intézmény előljárósága más- más utakat hivatott járni, következésképpen a két intézet nem képezhetett egy szerves egészet, ezért 1887-ben megszünt a négy alsó tagozatnak polgári iskolai jellege, a kollégium pedig az 1888/89-es tanévtől kezdődően a „Zilahi Államilag Segélyezett Evang.Református Kollégium néven működött tovább.
Ez a helyzet 1902-ig tartott, amikor az új iskola felépítése után Zilahi Ev. Ref. Wesselényi Kollégium nevet kapta.
Az iskola építésének története
A XIX. és XX.-ik századok időszakának lefontosabb eseménye az iskola életére nézve a kétszintes főépület felépítése volt (a mai Silvania Főgimnázium épülete). Az új épület a régi főépület helyére épült, amelyet használhatatlansága miatt lebontottak. Erre az iskola Közöktatási és Vallásügyi Minisztériumtól 170.000 koronát kapott, összeget melyet két részletben vehetett fel. 1902. junius 10-én fogtak hozzá a régi épület elbontásához, s augusztus 14-én reggel 5 órakor tették le az első követ. Az alapkőletételre szeptember 19-én került sor, abból a meggondolásból, hogy a tanuló ifjúság is részt vehessen ezen az iskola életében rendkívül fontos eseménynek számító alkalmon.
Az épület tervezője Baumgarten Sándor volt, az építkezési munkálatokat Rimanóczy Kálmán és Rendes Vilmos nagyváradi vállalkozók végezték, az épületet körülövező kerítést Szmercsányi József készítette. A kollégium neve pedig az államosításig Zilahi Református Wesselényi Kollégium volt.
Újabb építkezés
Az 1909-1910-es tanév folyamán Dr. Kincs Gyula igazgató mintegy megkoronázta az építkezés vállalkozását azzal, hogy befejezte az internátusi fürdőt, a házi kórházat, a vízvezeték építését, mindezekkel a tanulók egészségét és kényelmét szolgálva. Az internátus vezetésével megbízott tanár lakását is megépíttette az iskola területén, felépíttette és bebútorozta a kollégium dísztermét. Ez lett a helyszíne az iskola ünnepeinek és az iskolai istentiszteleteknek. Biztosította a konviktus melegvízzel való ellátását. A diákságra gondolva a patakig terjedő telek túloldalán megvásárolta a telek folytatásában a patak túloldalán elterülő mintegy 3 hold területnyi kertet. Sokan vádolták ezekért a befektetésekért, pazarlásnak tekintették. Rosszul látták, akik így látták. Kincs Gyula neve Gyarmathi Sámuel, Salamon József, Fóris Miklós és Nagy Sándor nevei között ragyog, akik új levegővel frissítették fel az iskola több száz éves tradícióját, vagy Kerekes Ernő, Végh Samu, Szász Árpád neve mellett, akik megmutatták, hogy hogyan kell körömszakadtáig küzdve megtartani azt, amit az elődök rájuk hagytak.
Értelmet, életvidámságot sugárzó tanáregyéniségek álltak a zilahi kollégium élén, akik tisztában voltak a küldetésükkel és nagy felelőséggel nevelték a rájuk bízott diáktársadalmat. Az idők formálta hagyományok közepette kialakult a Wesselényi kollégium ama szellemisége, amelynek hatása alól sem tanár, sem diák nem bújhatott többé ki. A tanár eszménykép volt tudásban, közéleti tevékenységben és emberi magatartásban is.
Történelmi változások 1919-től 1948-ig
Az 1919-20-as iskolai évben a tanítás rendes időben kezdődött. Az új igazgató Kerekes Ernő lett, aki a magyar és német nyelv okleveles rendes tanára. Az iskola nehéz idők elé nézett. Kerekes Ernő első tanévnyitó beszédében a háború kitörése miatti takarékosság álláspontjára helyezte iskolapolitikáját. A háború nemcsak anyagi, hanem pedagógiai nehézségeket is okozott. A régi, békés iskolai élet tovatünt, a tanulási kedv megcsappant, az erkölcsiség felhígult. Az 1917-18-as tanévben összesen 26 tanuló nyilváníttatott hadkötelesnek.
1920-21-es tanévtől oktatni kellett a román nemzeti tárgyakat is. A tantárgyak között ott szerepelt a román történelem és a román földrajz, amelyeket magyarul is lehetett tanítani, valamint a román nyelv, amely már évkezdéskor kötelező tantárgyként szerepelt.
Az intézet életbenmaradását csak az állandó anyagi segítség igénybevételével lehetett biztosítani. Zilah egész társadalma ráeszmélt arra, hogy szent kötelessége a kollégium támogatása. 1922 nyarán Gazda Endre előljárósági tag és Kerekes Ernő igazgató létrehozták a Wesselényi Kollégium Pártfogó Egyesületét, amely hosszú éveken keresztül gondoskodott a kollégium szegény tanulóinak neveltetési költségeiről.
1923 májusában megszüntették a koedukációs valamint a magántanulás lehetőségét. Az érettségi vizsga bizottságában már román tanár is részt vett, aki román nyelvből vizsgáztatta a diákokat.
Az igazán nagy csapás július végén érte a kollégiumot, amikor a „Szilágysomlyó” című hetilapban arról jött hír, hogy a román Vallás- és Közoktatásügyi miniszter megvonta a kollégium nyilvánossági jogát. A reménység, hogy ez egy félreértés augusztus 14-én végleg szertefoszlott, ekkor kapta meg az iskola hivatalosan a 63986-1923.szám alatt a minisztériumi értesítést, miszerint aug. 15-től kezdődően a kollégium csak, mint magániskola működhet. Ez azt jelentette, hogy növendékei más iskolában kellett vizsgázzanak ahhoz, hogy érvényes diplomát kaphassanak.
Az 1929-30-as iskolai év elején, sok huzavona után sikerült végül a tanügyi kormányzattól visszakapni a kollégiumnak a nyilvánossági jogot. Ebben nagy része volt az iskola vezetőin kívül az Erdélyi Református Egyházkerület és az Országos Magyar Párt vezetőinek, valamint oroszlánrész jutott ebből Maniu Gyulának, a kollégium hajdani tanítványának, aki akkor már a Nemzeti Parasztpárt vezetője volt.
Az iskola vezetősége igyekezett eleget tenni a kormány vele szemben támasztott elvárásainak. Megfelelő képesítésű tanárokat alkalmazott, mint például Szász Árpádot, az intézmény későbbi igazgatóját, vagy Nagy Ottó vallástanárt, aki nagyon komolyan vette a vallásos nevelést és lelkiismeretesen végezte bibliaköri tevékenységeit a diákok körében.
1931-32-es iskolai évtől Gusti Demeter közoktatásügyi miniszter visszaállította a nyolc osztályos középiskolát, melynek utolsó két osztályában a növendékek tetszésük szerint választhattak az irodalmi és tudományos szak között. Az alsó tagozat három helyett négy éves lett.
Az állam által előírt követelmények értelmében folyamatosan frissítették a tanári közösséget. A harmincas években a kollégium tanárai között találjuk dr. Szabó T. Attila és Nagy Géza magyar szakos tanárokat, Macskásy Attila, Imecs Márton számtan-mértan szakos tanárokat, Szabó Árpád fizika-kémia szakos tanárt, Kiss Gábor francia-román szakos tanárt.
Az 1937-es év már a háború közeledtét sejtette. A hatóság előkészületeket tett a kollégium épületének katonai célokra történő lefoglalására: 9 termet, az udvart és a tornacsarnokot, valamint a gazdasági épületeket is át kellett adni a hadseregnek.
Végh Samu nyugdíjbavonulását követően Szász Árpád áll 1939. szeptemberében az iskola élére, aki mindenekelőtt egyház iránti buzgó ragaszkodásra kérte fel a tanári kart és a diákságot, és fontosnak tartotta, hogy a tanári kar a diáksággal együtt jelen legyen a helyi közösség életében. Ez a tanév már a háború előszeleit éreztette. Két tanárt elfogtak, mivel tagjai voltak az „Erdélyi Önvédelmi Egyesületnek”, betiltották a tanári gyűlések megtartását is, és nem engedélyezték az október 31-i reformációi emlékünnepély megrendezését sem.
A második bécsi döntés következtében Erdély egy része, Szilágy megye is Magyarországhoz került. Ezek már a háború évei voltak. A kollégiumban tovább folytatódott a nevelő munka, s tekintettel a más felekezetű diákokra, a román nyelvet is tovább tanították. 1944 októberében a szovjet és a román csapatok bevonulnak Zilahra. A város elfoglalása harc nélkül történt, a kollégium épülete sem károsult. A tanárok bár elhagyták a várost , de az 1944-45-ös iskolai év kezdetére visszatértek.
1946 május 3-5 fontos napok voltak az iskola életében, ugyanis az iskola fennállásának 300-ik évét ünnepelte. Ekkor adta ki az iskola jubileumi Emlékkönyvét, amelyben Józsa Gerő tanár az intézet 300 éves történetét is összefoglalja. Alig két évvel a magasztos esemény után, 1948 augusztusában az egész országban államosították a felekezeti iskolákat.
A Románia nyugati szélén működő Wesselényi Kollégium, mint az Erdélyi Református Egyház s öt vármegye félmilliót is kitevő magyarságának nélkülözhetetlennek bizonyult bástyája, a többi intézménnyel együtt hosszú időre csak titkon, lelke mélyén dédelgethette a reményt, hogy eljön a nap, amikor hamujából újra éled.